2017. jan 18.

A kollektív intelligencia kincsesbányája

Ez az írás 2007-ben született, Sieben Linden ökofalu akkori állapotát mutatja be. Elsősorban a társadalmi vetületre koncentrál, de szó esik a gazdasági, ökológiai, világnézeti dimenziókról is, hiszen ezek mélyen összefüggenek egymással. Például jól működő emberi közösségekre van szükségünk ahhoz, hogy ökológiailag fenntartható életvitelünk lehessen. És ha spirituális fejlődést szeretnénk elérni, akkor anyagi értelemben is fenntarthatónak kell lennünk. Az emberi kreativitás holisztikusan bomlik ki az élet teljes körforgásában.

 

Sieben Linden

 A hely klasszikus értelemben vett „ökofalu”: egy zöld sziget Németország keleti részén, ahol egy korábban nagyipari mezőgazdaságba befogott terület helyén alakítanak ki egy ökológiailag változatos és társadalmilag fenntartható rendszert. Sieben Lindent azzal a céllal hozták létre, hogy modell falu legyen a fenntartható életmód új kultúrájának bemutatására, és kutatási, oktatási központként funkcionáljon. A település mintegy 300 lakó befogadására válik alkalmassá az összes épület elkészültével. 2007-ben, 10 évvel az első beköltözők érkezte után, 80 felnőtt és 32 gyermek lakik itt. A környék térségeiben magas a munkanélküliség, és a falvak elnéptelenednek. Sieben Lindenre ennek éppen az ellenkezője mondható el: alig képes lépést tartani a csatlakozni vágyó emberek befogadásának ütemével.

 Ökológia

 „Puhán lépdelni a Földön”, és Tisztában vagyok a bolygó állapotával, és anyaként mély hálát érzek, amikor látom a gyermekeimet az itteni földeken és erdőkben barangolni.Luxus egyszerűség” - ez a két mottó írja le leginkább a hely szellemiségét. Kezdetektől nagy hangsúlyt kaptak a fenntarthatóság anyagi és ökológiai aspektusai. Szalmabála házak komposzt toalettekkel, zárt körű vízkezelés, napenergia leadása a hálózatba, saját erdőkből származó tűzifára alapozott fűtés, biokertben termesztett élelem.

Egy olyan helyen élni, ami ennyire teljes életvitelt ad, valódi luxust jelent. Tisztában vagyok a bolygó állapotával, és anyaként mély hálát érzek, amikor látom a gyermekeimet az itteni földeken és erdőkben barangolni.

 Gazdaság

Szövetkezetet alapítottunk, hogy 42 hektár földet és közösségi infrastruktúrát birtokolhassunk együtt. A szövetkezetbe lépéskor minden ember 12 300 Eurót fizet a kasszába. A tulajdon és a felelősség megosztása szilárd alapokat jelent a közösségépítés számára. Az egyes lakókörzetek felépítését építési szövetkezeteken keresztül finanszírozzuk. Egyénileg vagyunk felelősek a saját bevételünkért, de jellemző a sokféle megosztás és egymás kölcsönös támogatása.

 Közösen működtetünk egy oktatási egyesületet. Mindenféle korú és az élet megannyi területéről érkező ember látogat el hosszabb-rövidebb időre hozzánk, hogy tanuljon az életmódunkból, és egy kicsit részt vegyen benne. Ők sok esetben friss inspirációval távoznak, lendületet kapnak ahhoz, hogy a fenntarthatóságot gyakorlatba ültessék saját életükben. Ugyanakkor ezek a vendégek hasznos pénzügyi hozzájárulást is jelentenek a kis helyi gazdaságnak, ami tovább gyűrűzhet, és fejlődést generál a környező régiókban is.


Világnézet

Megtettük az első fontos lépést, és készek vagyunk életünk megváltoztatására annak érdekében, hogy a földi élet iránti együttérzésünket kifejezzük.Sieben Linden spirituális szempontból sokszínű. A lelki ösvények közös találkozási pontja, hogy kapcsolódnak valahol a természethez. Meghallani a természet hangját és megtalálni vele a kapcsolatot – ez  itt mindannyiunk számára fontos. Kisebb csoportok találkoznak reggelenként, hogy jógázzanak és meditáljanak, mások a mélyökológia vagy a sámánizmus útján járnak, megint mások a kertekben sétálnak és az éjszakai eget fürkészik elmélkedve. Megtettük az első fontos lépést, és készek vagyunk életünk megváltoztatására annak érdekében, hogy a földi élet iránti együttérzésünket kifejezzük.

Azt sem lehet azonban letagadni, hogy mindannyian egy olyan kultúra  gyermekei vagyunk, ami a pusztításra épül. Magunkban hordozzuk a bizalmatlanság és elkülönülés maradványait. Arra tanítottak minket, hogy biztonságosabb azt feltételezni, hogy a természet, a többi ember és az univerzum ellenséges elemek, és nem szabad védtelenül kitárulkoznunk előttük. Van bennünk egy hang, ami azt sugallja: a mi meglátásaink a legjobbak, a miénktől eltérő vélemények pedig fenyegetést hordoznak számunkra. Ezeket a beidegződéseket a közösségi életbe is magunkkal hozzuk, és közös kihívást jelent átalakítanunk őket.

 

Közösség

 Találkozók

Társasági életünkben külön időt és helyet szentelünk a következőknek: érzelmek, gondolkodás, szervezés. Ennek megfelelően háromféle típusú találkozónk van:

 

  1. Mély, érzelmi megosztásról szóló találkozók, melyek célja a szeretet, az együttérzés és a kölcsönös bizalom erősítése.
  2. Olyan találkozók, amelyeken világnézeti beállítódásunkat, saját spirituális utunkat, politikai nézeteinket osztjuk meg egymással. Az összejövetelek célja, hogy tudatosabbakká váljunk, és megfogalmazzuk közös értékeinket.
  3. Szervezési találkozók, ahol álmaink megvalósításának pragmatikus részleteit dolgozzuk ki.

 

A tapasztalat az, hogy ha az első kettőt elhanyagoljuk, a szervezői találkozók egy idő után fárasztóvá és unalmassá válnak.
Ennek ellenére komoly összpontosítást igényel, hogy mély érzelmi megosztásra és világnézeti beszélgetésekre is elegendő időt és teret szenteljünk. Hiszen mindig annyi a teendő! Időt szakítani belső folyamatokra sokak számára luxusnak tűnik, pedig már annyiszor átéltük, mennyire megnő ezáltal a bizalom, az öröm, a kreativitás szintje, sőt a közösség hatékonysága is. A módszer, ami számunkra a leghatékonyabbnak bizonyult a bizalom elmélyítésében sokféleségünk közepette – az ún. Fórum.

Társasági életünkben külön időt és helyet szentelünk a következőknek: érzelmek, gondolkodás, szervezés. Sieben Lindenben erősen kötődünk a sokszínűség és az alulról szerveződő demokrácia értékeihez. Ebben szerepet játszik a német történelem, a nácizmus és a kelet-német kommunizmus emléke. Nagyon vigyázunk arra, hogy ne essünk a „csoportgondolkodás” csapdájába, amit Irving Janis 1972-ben írt le. A csoportgondolkodás egy erős törekvés a csoportharmóniára, az aktuális helyzetek kritikus elemzése nélkül. A lényege, hogy félelemtől hajtva mindenki afelé a konszenzus felé törekszik, amit ő maga a csoporténak hisz.

Az, hogy ezt a bizonyos csordaszellemet kerüljük, kifejezésre jut a kommunikációs kultúránkban. Sokan nagy hangsúlyt helyeznek az érvelésre és a kritikai visszajelzésekre. Ennek a típusú hozzáállásnak természetesen sok hozománya lehet, de hátránya, hogy néha egyszerűen túl hamar letöri a lelkesedést és elveszi az új ötletek zamatát a csoportmegbeszélés folyamatában. És ha az emberek csak azért merülnek el egy diskurzusba, hogy meggyőzzék a másikat a saját nézőpontjukról, a beszélgetés időfecsérlővé és kimerítővé válik.

 

Döntéshozatal

Döntéshozó mechanizmusaink konszenzusra épülnek. Ezt arra a hitre alapozzuk, hogy minden embernél ott van az igazság egy szeletkéje, és akkor tudunk tartós döntéseket hozni, ha azokat mindenki támogatja. Amikor a közösségünk növekedni kezdett, annyi minden történt egyszerre és olyan sok területen, hogy egyszer csak azt vettük észre: teljesen le vagyunk terhelve. Annyit de annyit beszéltünk, és olyan keveset csináltunk... Ezt megelégeltük, és átalakítottuk a szervezeti struktúrát, az egyes részcsoportoknak komoly döntéshozó jogkört delegáltunk ki, éppen annyit, amennyi még belefért a bizalomba. A részcsoportok konszenzus alapján működnek. Most ott tartunk, hogy ideális esetben csak a mindenkit érintő alapvető ügyek kerülnek terítékre az általános gyűléseinken.

Tapasztalataink szerint eleinte sok vélemény megbújt a konszenzusra alapozott döntésekben, és mi több kimondást és tisztaságot szerettünk volna. Ma ahhoz, hogy egy döntést meghozzunk, a lakók kétharmadának kell teljesen mögé állnia. Négyféle szavazat van:

-        Teljesen pozitív a hozzáállásom.

-        Nem teljesen pozitív a hozzáállásom, de támogatom.

-        Nem támogatom, de most inkább félrehúzódom.

-        Vétójoggal élek.

Ha vétójoggal élsz, vigyázz! Ez azt jelenti, hogy hosszas és hathatós kommunikációba kell lépned mindenki mással, aki érintett, és felelősséget kell vállalnod azért, hogy egy jobb megoldás szülessen.

 

Felelősségvállalás

Manitoniquat szavai nagyon jól leírják azt, amit a valóságban sokszor átélünk:

Egy ideig azt hittem, hogy jól elvagyunk mi vezetők nélkül is. De aztán elkezdtem észrevenni, hogy bármi mögött, ami jól sikerült, ott volt valamiféle vezető, nem névlegesen, de mégis. Egy személy, aki csendben felelősséget vállalt az ügyért, és végiggondolta: mi szükséges ahhoz, hogy megvalósuljon, javaslatot terjesztett elő, segítséget kért, másokat inspirált és bátorított.

Elég sokféle felelősségi kör akad, hogy mindenkinek jusson, aki szeretne magára vállalni belőle.

Figyelni kell arra, hogy a kreatív és elnyomó erő között csak egy vékonyka határvonal van, és ez a viták egyik fő forrása. A csoport sokszor kritikusan szemléli azokat a személyeket, akik sok felelősséget vállalnak magukra, igyekszik már az elején rajtakapni őket valamilyen manipulatív önérdeken. És bár azt várjuk el közösségi vezetőinktől, hogy fogadják el a kritikát, időnként ez a hozzáállás kimeríti őket.

 

Lakóközösségek

Sieben Linden a „a közösségeA társas szövedék, ami a nagyobb közösségi szervezetet alkotja, a foltvarráshoz hasonlóan kisebb darabkákból áll össze...k közössége”: az ökofalut úgy terveztük, hogy 15-30 fős kisebb csoportok – lakóközösségek – közös települése legyen. Ez is annak a kifejeződése, hogy szeretnénk elkerülni a csoportgondolkodás csapdáját. Az eredeti elképzelés az volt, hogy minden  egyes lakóközösség kialakítja a saját kis fenntartható ösvényét, közösen építik fel, és nyújtanak otthont tagjaiknak. A valóságban sokféle hálózat és rendszer jött létre a szigorúan tagolt lakóközösségek helyett. A társas szövedék, ami a nagyobb közösségi szervezetet alkotja, a foltvarráshoz hasonlóan kisebb darabkákból áll össze – finoman kidolgozott mintázatok és egymásba szövődő színes cérnaszálak tarkítják, és folytonos változásban van.

 
 Feszültségek a társas dimenzióban

A csoportkommunikáció a szervezői találkozók során gyakran fárasztó, és értékes emberi erőforrásokat emészt fel. Éveken keresztül tartó intenzív bevonódás után az egyének sokszor elveszítik érdeklődésüket, és visszahúzódnak ezekről az eseményekről.

 Hogyan tudjuk megvalósítani, hogy több egyéni lehetőség bontakozzon ki a csoportkereteken belül?

 Felmerül a kérdés, hogy közösségeink milyen szinten találják meg a konszenzust: a legkisebb közös többszörös szintjén, vagy az egyéni potenciál legmagasabb szintjén? Sok közösséget meglátogattam, és azt a tendenciát fedeztem fel, hogy általában a legkisebb közös többszörös alapján születnek a döntések.

Thomas Hübel, német közösségekkel együttműködő spirituális tanító

 

Hogyan tudjuk a sokszínűséget arra használni, hogy az egységet erősítse, és ne gyengítse? Hiszen előfordul, hogy az a 10 százalék, amiben különbözünk, elfedi azt a 90 százalékot, amiben egyetértünk.

 

Egy új terület kiaknázása – Az előre vezető út

 Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett. Meg kell tanulnunk új szemmel ránézni a világra.

Albert Einstein

 

Sieben Lindenben, éppúgy, mint az emberiségbeAz előre vezető út...n, egy paradigma váltás kellős közepén vagyunk: bizalmatlanságtól a bizalom és elkülönüléstől az összekapcsolódás felé. Azokra a kihívásokra, amelyekkel szemben állunk, csak a belső tudatosság fejlődésén keresztül találhatjuk meg a megoldásokat. Írásom következő részében társadalmi dimenziónk előremutató elemeiről fogok beszélni, de először néhány személyes gondolatot írok le a világnézeti vetületben zajló elmozdulásunkról.

 

Világnézet

Semmi sem létezik függetlenül attól, hogy hogyan tekintenek rá a többiek.Új fizika, káosz teória, rendszerszemlélet, Gaia elmélet, és a morfogenetikus mezők fogalma beszivárognak a tudatunkba. Megváltozik a világ, amit látunk, sokkal egységesebb, holografikusabb lesz. Arra a felismerésre jutunk, hogy az egyes alkotóelemek, emberek és közösségek olyan teljességek, amelyek nagyobb egységekbe ágyazódnak, és inkább potenciális lehetőségként, mint magatehetetlen, élettelen anyagként foghatóak fel. Semmi sem létezik függetlenül attól, hogy hogyan tekintenek rá a többiek. Rádöbbenünk, hogy megvan bennünk a képesség, hogy különböző minőségeket ébresszünk fel egymásban és a világban. A közösség (és a világ) amit megélünk, minden egyes pillanatban belső tapasztalatunk tükre. Ha a bizalom és öröm állapotában vagyunk, akkor a közösségünk visszamosolyog ránk. Ha a bizalmatlanság állapotában leledzünk, akkor morog, vicsorog, ránk mordul.

Bár az új felismerések becsörgedeznek a tudatunkba, gondolkodásunk és cselekedeteink újra és újra visszarántanak minket az elkülönülés és bizalmatlanság állapotába, mert ehhez szoktunk hozzá. Ez főleg akkor jellemző, ha a belső nyugtalanság állapotában vagyunk. David Bohm fizikus szerint „Általában a gondolataink tartanak hatalmukban minket, és nem mi a gondolatainkat.” Tudatunk, beállítódásaink megváltoztatása egy olyan feladat, aminek jelentőségét nem szabad alábecsülni. Hogyan tudjuk használni közösségeinket, hogy ezt az utat együtt járjuk be? Meggyőződésem, hogy az a képességünk, hogy közösen, csoportban tudunk gondolkodni és nem csak külön-külön egyénileg, nagyban hozzájárul ennek a belső fejlődésnek a felgyorsításához.

 

 Társadalmi vetület

 A mai világban az az új, hogy a mélyebb spirituális tapasztalatokhoz vezető legjobb és legelérhetőbb kapu többé nem az egyéni meditáción, hanem a csoportmunkán keresztül vezet.

Otto Scharmer

Értelmes beszélgetések nem csak arra képesek, hogy átalakítsák az emberi kapcsolatokat, hanem arra is, hogy átalakítsák az emberi tudatot....elkezdhetünk végre egymással kommunikálni, ahelyett, hogy egymás ellen tennénk...

Ahhoz, hogy megszabaduljunk a berögződött gondolati mintázatainktól, David Bohm azt javasolja, hogy próbáljuk ki a Dialógus eszközét. Ötlete egyszerű: végy 20-40 embert, invitáld őket be egy terembe, és ott beszéljenek szabadon valamilyen témáról. Iktass be néhány egyszerű, de kihívást jelentő instrukciót, ilyeneket, hogy: engedd el az előítéleteidet, gyakorold a mély hallgatást és az autentikus önkifejezést – biztos lehetsz benne, hogy egy olyan folyamat fog beindulni, ami felhozza a felszínre a résztvevők tudattalan világnézetét, és a csoportot egy magasabb szintű összehangolódás és kollektív megértés felé vezeti.Sokféle hasonló céllal kidolgozott módszer létezik, amit különféle közösségek használnak. A Beszélő Bot Kör már több ezer éve megszületett, és ide sorolható a Fórum, az Open Space technika (Harrison Owen), a World Café mozgalom (Juanita Brown és David Isaacs) is. Ezek mind azért jöttek létre, hogy a kollektív intelligenciát hívják életre, és belőle merítkezzenek. Közös kiindulópontjukat Francisco Varela „felfüggesztés”-nek nevezi: engedd el a prekoncepcióidat, az ősidők óta begyakorolt értelmes gondolataidat, és ne úgy érkezz egy gyűlésre, hogy a fejedben ott sorakoznak az érvek, és készen állsz rá, hogy bárkit meggyőzz. Amikor abbahagyjuk a saját nézőpontunk védelmezését az elismerésért vívott állandó harcban, akkor elkezdhetünk végre egymással kommunikálni, ahelyett, hogy egymás ellen tennénk. Értelmes beszélgetésekbe elegyedhetünk, ahol először mások gondolatainak a kibontakozását erősítjük, és csak azután tesszük hozzá a sajátunkat. A felfüggesztés előfeltétele egy bizonyos kölcsönös bizalom, és egy közösen elfogadott, magasabb rendű célra irányított figyelem. Sok ember átélte már azt az élményt, hogy egy beszélgetés során a csoport, aminek tagja, hirtelen többé válik, mint a részek összessége, és képessé válik megmerítkezni a bölcsesség új szintjében. Ha a csoport eléri a koherenciának ezen fokát, egy magasabb szintű szervezőelv kel életre. A csoportintuíció aktívvá, éberré válik, olyan lesz, mint a soron következő inspiráció felé beállított antenna. A csoport ilyenkor olyan, mint egy szerves egész, és hihetetlenül kreatív. Ezt a szinergikus jelenséget hívjuk kollektív intelligenciának, és valószínűleg mindannyian megtapasztaltuk már valamikor, valahol. Sieben Lindenben is, de sajnos túl ritkán. Ám miért akarnánk bármikor is a kommunikáció alacsonyabb szintjére visszalépni?

Ha felismerjük, hogy a valóság amit átélünk, túlságosan összetett ahhoz, hogy bevett gondolati sémáinkkal és individualista érveléssel dolgozzuk fel, még vonzóbbá teszi ezt a működési módot. Ha megérezzük összefonódásunk mélységét a külső valóságban, akkor az idegrendszerünk közötti összekapcsolódás új lehetőségei felé fordulunk.

Egy átlagos emberi agy potenciális szoftver jellegű rendszerekkel van ellátva, melyek csak bekapcsolásra várnak. (Beck and Cowan)

 

Ha a csoportok igazán jók lesznek ebben, akkor ez nagyon gyors döntéshozó folyamatokhoz vezethet, mivel itt az intuíciónkra építünk a logikus gondolkodás lineáris folyamata helyett. (Robert Kenny, szervezeti konzulens tanácsadó)

 

Ezekben a helyzetekben tényleg valami újat hozunk létre. Ez az, amiért annyira izgalmas részt venni bennük. Megszüljük az evolúciós tudatszint következő lépcsőjét. (Juanita Brown)

 

Most visszatérek azokhoz a feszültségekhez, amelyek Sieben Linden jelenlegi működését jellemzik a társadalmi dimenzióban, mert úgy gondolom, hogy a kollektív intelligencia jelensége és egy közös szándék annak alkalmazására segítségünkre lehet a problémák feloldásában.

 Lássuk csak a három problémát, és a rájuk felmerülő válaszokat!

1. A csoportkommunikáció gyakran kimerítő és unalmas

 Amikor mélyen megosztunk egymással érzéseket, gondolatokat, akkor nem fáradunk bele egykönnyen. Ez inkább olyan szervezési találkozókon jelentkezik, ahol száraz vélemények ütköznek, és nem történik meg egymás kölcsönös inspirálása. Ha szeretnénk, hogy több öröm és életenergia áramoljon ezekben a helyzetekben, akkor az egész csoportnak fontos célul kitűznie egy magasabb koherencia és összetartás elérését.

 Segítő lépések:

 -        Figyelj oda a „csoport-térre”: pontosság, tiszta időkeretek!

-        Kezdj egy bemelegítő gyakorlattal, ami intimitást és bizalmat teremt a csoporton belül!

-        Bizonyosodj meg róla, hogy a szóban forgó téma világosan körvonalazott, és mindenki számára kellőképpen fontos, és valamely magasabb célhoz is kapcsolódik! Ha nem így van, akkor valahol máshol, másokkal kell visszatérni a dologra, olyanokkal, akik számára van értelme. Ennek lehetőségét szervezd meg!

-        Kérd meg az embereket, hogy előítéleteikkel legyenek tisztában, és lehetőleg engedjék el őket!

-        Hívd fel a figyelmet a kollektív intelligencia minőségére, és kérd meg a résztvevőket, hogy a találkozó alatt igyekezzenek az ebben rejlő lehetőségeket előhívni!

-        Javasolhatsz időnként egy kis csend-szünetet, és kérd meg a résztvevőket, hogy ekkor nyíljanak meg az inspirációk és felbukkanó megoldások előtt.

-        Kérd meg az embereket, hogy éljenek a mély hallgatás és az autentikus önkifejezés eszközeivel!

-        Néhány pillanatnyi néma szünet hasznos lehet az egyes hozzászólások között.

-        Igyekezz hinni a csoportban, és kérj fel a találkozó vezetésére kiváló facilitátorokat, akik megfelelően képesek támogatni a csoportot!

Évekig tartó intenzív bevonódás után az egyének elveszítik az érdeklődésüket, és visszahúzódnak a csoportaktivitásból... Ez utóbbi jelenség egy biztos jele annak, hogy itt az ideje változtatni, és magasabb tudatossági szintre emelkedni. Ennek egyik lehetősége például a Spirál Dinamika modelljét segítségül hívni annak megvizsgálásához, hogy hol tart most a csoport, és mi lehet a következő lépés.

 

  1. Hogyan lehet kibontakoztatni az egyénekben szunnyadó lehetőségeket csoportkeretek között?

A közösség azt szereti, ha minden tagja virágzik, és felszínre kerülnek belső képességei.A kollektív intelligencia megnyilvánulása erőteljes egyének kölcsönhatása, folyamatában fantasztikus lehetőségek kerülnek felszínre, és mindez egy közös magasabb cél megvalósítása érdekében zajlik. Ebben a csoport-játékban az egyének egy magasabb szintű intelligenciát és kreativitást érhetnek el, mintha külön-külön próbálkoznának. Paradox módon amikor felhagyunk az egyéni elismerés iránt vívott küzdelemmel és a bevett gondolati sémáinkkal, pont akkor fejezhetjük ki saját egyéniségünket könnyedén, mindenféle erőlködés nélkül.

 

A közösség legfőbb alapköve az egyéniség, de nem az individualizmus. Az egyéniség a különlegességgel rokon fogalom. Azt jelenti, hogy egy személy és az ő egyedülálló tehetségei senki mással nem helyettesíthetőek. A közösség azt szereti, ha minden tagja virágzik, és felszínre kerülnek belső képességei. Sőt, egy közösség csak úgy tud igazán kivirágozni és életre kelni, ha minden egyes tagja kivirágzik, rátalál saját küldetésére és megéli azt.

 

Malidoma Somé 

 Az egész akkor válik többé, mint a részek összessége, ha minden rész megtalálja a maga helyét az egészben.

 Segítő lépések:

 -        Szenteljetek időt annak, hogy megismerjétek egymás álmait és vízióit!

-        Szenteljetek időt annak, hogy tükröt tartsatok egymás tulajdonságainak!

-        Lépjetek ki a hierarchia és a heterarchia kettősségéből! A hierarchia azt jelenti, hogy egyvalaki sokak fölött gyakorol hatalmat - vertikálisan, a heterarchia pedig azt, hogy sokan gyakorolnak hatalmat egy fölött - horizontálisan. A heterarchia megkülönböztetés integráció nélkül, a részek gyűjteménye mélyebb cél nélkül, egy összefüggéstelen kupac, és nem egy szerves egész.

-        Ehelyett teremtsetek holarchiákat! Arthur Koestler holon elméletében az összefüggések különböző szintjét írja le, melyekből természetes világunk összeáll. A molekulák, a sejtek, a szövetek, a szervek és az szervezetek például mind holonok (beágyazott egészek) egy biológiai holarchiában. Az információ minden irányban szabadon áramlik köztük vertikálisan és horizontálisan. Minden szint tükrözi a többit, és egyben ki is hat rá.

-        Tervezzetek és dolgozzatok ki részletesen egy olyan természetes holarchiát a közösség számára, amely maximális energiaáramlást lesz tehetővé! Vannak-e olyan szintek a rendszerben, amelyeket tudatosan nem integráltunk eddig? Nem vált-e a közösségi hatáskörökről alkotott képünk túl egysíkúvá? Van-e lehetőségünk rá, hogy kitágítsuk ezt a képet annak érdekében, hogy a minden egyes tagban rejlő legmagasabb potenciál megnyilvánulhasson?

-        Tudatosítsátok, hogy egy holografikus valóságban nem számít, hogy mely szinten vállalunk teljes felelősséget (azaz válunk vezetővé), a lényeg, hogy ez megtörténjen. A holon egészként autonóm, részként kooperációra törekvő rendszer.

 

  1. Hogyan állíthatjuk a sokszínűséget az egység szolgálatába? 

A folyók és a patakok nem ragaszkodnak valamiféle énképhez ahhoz, hogy betöltsék küldetésüket. Csillogó magabiztossággal folynak át a réseken és Keresem a csoport egységét a víziókban és tettekben.kerülik meg a hegyeket, kis csermellyé húzódnak össze a száraz évszakban, és fenséges folyammá duzzadnak az esős évszakban. Sohasem tévesztenek irányt, és végül mindig elérik az óceánt.

Akkor fogjuk megtapasztalni, hogy az a sokféle mód, ahogyan a világot látjuk mennyire gazdagító, amikor abbahagyjuk a vetélkedést, és megnyílunk a kollektív intelligencia felé. A közösség állandó mozgásban van: összejövünk egy csoportban, majd visszahúzódunk, hogy egyedül legyünk, és később újra visszatérünk egymáshoz, hogy találkozzunk... Olyan ez, mintha a közösség szervezete ki- és belélegezne. Mindkét mozgás szükséges az élethez.

 Segítő lépések:

 -        Érzékenység. Belső megnyílás, az érzékelés kitágítása. Meghallgatom a bennem lüktető életet, és megfigyelem a körülöttem lévőt. Elhatározom, hogy tele leszek bizalommal.

-        Felelősség saját magamért. Felelősséget vállalok az érzéseimért, gondolataimért, tetteimért.

-        Kinyílás. Befogadom és értékelem a másik embert.

-        Dialógus. Közlöm a saját igazságomat, és mélyen meghallgatom mások igazságát.

-        A diverzitás átölelése. A valóság mélyebb megismerésére törekszem, amely átöleli a különböző nézőpontokat, így feloldódhatnak a köztük lévő ellentétek.

-        Megegyezés. Keresem a csoport egységét a víziókban és tettekben.

-        Fejlődés. Törekszem rá, hogy olyan közös akcióterv szülessen, amit aztán megvalósíthatunk.

 

Amikor beindul a kidolgozott akciótervek megvalósítása, lehetőségünk nyílik tovább csiszolni megfigyelőképességünket, érzékenységünket, életismeretünket. Egy újabb kör kezdődik, így fejlődünk, spirálisan.

 

Konklúzió

 

Bár a fent leírt „segítő lépéseket” mi is csak legjobb perceinkben használjuk Sieben Lindenben, amikor ez sikerül, az olyan érzés, mintha a mézet kóstolgatnánk. Törekszünk arra, hogy ez újra és újra megtörténhessen.

 Írta: Kosha Anja Joubert

Fordította: Jagodics Edit