Tracey Wheatley, az Átalakuló Wekerle katalizátorának gondolatai az önkormányzati együttműködésről:

Amióta 10 évvel ezelőtt elindultunk azon az úton, amin egy átalakuló közösség jár, a helyi fenntarthatóság keresésében, sikerült elérnünk lakóhelyünkön, és azon túl is egy zöld kulturális változást. Büszkék vagyunk erre, és arra is, hogy sokan “jó példának” tartják az Átalakuló Wekerlét, hogy reményt adunk más induló közösségi kezdeményezéseknek. Az idők során rengeteg tapasztalatot és tudást szereztünk, arról, mi segíti elő a kívánt változásokat, és arról is, ami akadályozza. Tudjuk, hogy van egy fontos tényező, aminek segítségével megsokszorozhatjuk az önállóan elért eredményeket:
a helyi önkormányzattal és szerveivel való viszonyunk.

Ennek megerősítése érdekében vállaltuk a részvételt az Önkormányzatok Átalakulásban programban. A Kispest Önkormányzattal közösen keresünk egy jobb együttműködési formát. Mindkét fél felelőssége, hogy a legjobbat hozza ki ebből a kapcsolatból. Fontos a bizalom, ami akkor erősödik, ha kiszámíthatóan, jóindulattal bánunk egymással; ha a partneri viszonyt komolyan vesszük.

Ez miért olyan fontos? Külön-külön is sokat elértünk már - az önkormányzat a közösségi kertekkel, az iskolai kert támogatással, és a komposztprogrammal már ‘letett” valamit a zöld asztalra. Az Átalakuló Wekerle a közösségi részvételi “inkubátorként”  az ablakszigetelés, a konyhakertek, a kispiac, a menza és számos más téren tudott a közösség akaratából önsegítő rendszereket létrehozni és évek óta működtetni.

De mi történik, amikor mint civil és mint önkormányzat alkotunk alkalmi egységet, a közös célért felvesszük a ‘Meg tudjuk csinálni’ attitűdöt? Többre mehetünk? Igen, ha a saját eszközeinket és erősségeinket összehangoljuk, tudunk, és ezt egy friss példával is illusztálhatunk.

WEKERLEI REPOHÁR

Most 2018-ban, először volt az az érzés, hogy közös akarat alapján tudtunk elérni valami “nagyot”, ami addig elérhetetlennek nézett ki. Ambiciózusak voltunk; saját komfortzónánkon kívül voltunk, kevés idővel rendelkeztünk; de mindennek ellenére, most ősszel közösen bevezettük a Wekerlei Repoharat az évente szerveződő, 3000 fős közösségi rendezvényen. Tavaly volt repohár, de nem tudtunk egységes betétdíjas megoldást megvalósítani egy nagyon egyszerű, gyakorlati tényező miatt: nincs hol mosogatni a repoharakat a NÉBIH szabályoknak megfelelően.
Az önkormányzat most partner volt abban, hogy ezen segítsen és erre a hétvégére biztosította a Kós Iskola konyháját, két alkalmazottal együtt. A főszervező Wekerlei Társaskör fontosnak érezte, hogy lépjünk ki az eldobható műanyag korszakból, még ha az kényelmes is volt. Az érintett vállalkozó nyitott volt a betétdíjas pohár használatára. Az Átalakuló Wekerle szervezési hátteret tudott biztosítani a gyártásnak és a lebonyolításnak. Mindenki odaadással állt be a közös szekér elé, és lám, közös akarattal, könnyű volt ezt húzni. Remélem, érződik, milyen ritka pillanat volt, és miért érdemes megállni egy pillanatig, és átérezni az ebben rejlő potenciált. A sokszor emlegetett környezeti, és az egyre nyilvánvalóbb demokrácia válságot ilyen szemlélettel lehet “leküzdeni”. Ez ilyen egyszerű. Közös ügy, közös akarat, közös fellépés. Bizalom, megoldás-centrikusság.

Mi ezzel a szellemiséggel szeretnénk dolgozni tovább a Kíspest Átalakulásban programban.