fotó: Fekete Hajnal

A Transition in Action ifjúsági csere, a KÖRFESZT és a közösségfejlesztők XII. Nyári Egyeteme: ezt a kis komplex csomagot szántuk Kunbábonyba, a Civil Kollégiumba és tágas udvarába, kertjébe július végére, augusztus elejére. Szép volt, jó volt, az élmények feldolgozása tart és lassan kezdjük kipihenni a fáradalmakat. Egy gyors visszajelzést kértünk búcsúzáskor, ki hogyan látta ez utóbbi két rendezvényt, ami tulajdonképpen - igyekezetünk szerint egy volt...

Mester Zsuzsa, főszervező, Kisközösségek Átalakulásban program, Profilantrop Egyesület: Voltak félelmeink, hogy hogyan fog működni együtt a hagyományos Nyári Egyetem és KÖRFESZT. Jól sikerült az összecsiszolódás, ami nagyon jó érzés, és örülnek a közösségfejlesztők, hogy ilyen dolgokat, ilyen közösségeket láttak élőben. A végére persze mindenki elfáradt, mert sok szakmai és gyakorlati alkalmat tartottunk. Én kettőn tudtam végül részt venni. Az egyik a Technológia: elnyom vagy felszabadít? műhelybeszélgetés volt, aminek a mondanivalója szerintem sokakban sokáig megmarad. Nagyon jó volt a beszélgetés a bagi mentorprogramokról, és élmény volt a pécsiek bemutatkozása. Nagyon tetszett, hogy itt volt a Cirmi Rádió Miskolcról.

Farkas Gabi, főszervező, Közösségfejlesztők Egyesülete: Várható volt, hogy abból eredően, hogy a Nyári Egyetem éves rendezvénye a Közösségfejlesztők Egyesületének, míg a KÖRFESZT egy alkalmi esemény lesznek interferenciák. De ezek a felmerülő zökkenők szerencsésen és gyorsan megoldódtak, mivel rugalmasak voltak a szervezők. Az eseménynek nagy tanulsága, hogy két olyan csapatról van itt szó, amelyeknek közük van, közük kellene legyen egymáshoz. Mégis, azt láttam, hogy nem volt meg eléggé az átjárás közöttünk. Ha még egyszer nekifutnánk ennek, rá kellene venni a résztvevőket, hogy a másik „csapat” alkalmaira is beüljenek. Akik itt voltak, mindkét csapatból, azoknak fontos volt, hogy itt voltak és nagyon jó lenne, ha azt, amiről szó volt hálózatosodás címszó alatt az utolsó napon, meg tudnánk valósítani. Ha rájönnénk, hogy tudnánk kapcsolódni, tudnánk „használni” egymást – vagyis az együttműködés csatornáit jobban, rendszeresebben meg tudnánk találni.

Kardos Etelka, Nagyszékelyi KÖRTE és Permakultúrás Konyha: Nagyon jó tapasztalat volt itt főzni négy napon keresztül. A helyszínből a szép függönyökön kívül, amelyek a konyhát határolják, mást nem láttam. Nagy élmény volt átvenni és belakni egy újonnan épített konyhát. Akik építették a konyhát, azokkal folyamatosan tudtunk beszélni, hogy mit, hová lenne jó még helyezni. Ez azért is volt fontos, mert ez amúgy egy állandó konyha lesz itt Kunbábonyban. Azt meg nagyon érdekes volt látni, ahogyan a résztvevők a kicsit más ételekre rácsodálkoztak. Pozitívan és érdeklődéssel köztelítettek, olyanok, akik szokatlan színeket, illatokat, ízeket tapasztaltak meg itt.

Kling Ferenc Gibbon, Grundk3rt: Nekem nagyon bejött a KÖRFESZT, pedig viszonylag kevés helyre jutottam el. Viszont látom azt, hogy a saját közösségünkre milyen jól hatott az itt létünk. Sok újat hallottak és bekapcsolódtak az önkéntes munkába. Most az a legnagyobb érzés, hogy büszke vagyok a Grundk3rt közösségére! A sátrunk, a Grundk3rt Kerti Porta nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, de mégis nagyon bejött. A gyerekeket sikerült a leginkább megtalálnunk, a zsonglőrködéssel és zenéléssel. Az egész élmény nagyon jó érzéssel tölt. Ember tervez, KÖRFESZT végez!

Lakatos István Buksi, BAGázs: Érkezésünk célja az volt, hogy a BAGázs különböző tevékenységeiről adjunk számot, „tegyünk bizonyságot”.  De már a helyszín miatt is kedvem lett volna eljönni, mert annyi szépet hallottam Kunbábonyról. Sokat jelent a számomra az, hogy ahhoz képest, hogy mindenki vegetáriánus, én meg egyértelműen nem, ez nem okozott semmi fennakadást – ez jelzi azt is, hogy itt értékelik egymást az emberek. Azt érzem, ebben a közösségben nem az számít, ki mennyit tesz, hanem aki a legkisebb dolgot viszi véghez, arra is úgy tekintenek, mintha hegyeket mozgatna meg.

Lakatos Istvánné Kati, BAGázs: Mindig jó egy új helyre eljutni és szeretem megragadni az ilyen alkalmakat. Tapasztalatot cseréltünk sokakkal – változni vágyó, tenni akaró emberekkel. Olyanokkal, akik nemcsak magukkal foglalkoznak, nem maguk körül pörögnek, hanem a közösséget is nézik, amikor tesznek valamit. Sok helyről jöttek ide az emberek, különbözőek voltak, de mégis megtaláltuk egymásban a közöset. Mindenki tudja értékelni a másikat, a munkáját, bármit csinál, bárhonnan jött.